Öltözködjünk

Azon morfondíroztam az éjjel félálomban,

hogy legtöbbször az emberek nem látják egy-egy kezdeményezés járulékos előnyeit.

Egy kellemes környezetben, a csere-bere alkalmával kicsit kikapcsolódhatnak, beszélgethetnek, ismerkedhetnek is a jelenlévők.

Ki tudja, milyen kapcsolatok alakulhatnak ki?


A minap beszélgettem valakivel, pontosabban egy házaspárral, akik közösen járnak évek óta egy tanfolyamra, mindig ismételnek. A csapat olyan jól összejött, hogy már baráti kajás-piás bulis estéket is szerveznek maguknak.

Szerintem nagyon jól hangzik!

Megnéztem, hányan szavaztak.

Egy, csak egy ember van talpon a vidéken.

Nem baj, majd mindjárt 100%-kal javul a statisztika, én is leszavazok a  magam nevében:)

De mindhárom kérdésre válaszolni fogok.

Egyébként  - ha nem derülne ki, mert hirtelen mások is kedvet kapnak és megnövekszik a szavazatok száma -  én is elsősorban  a saját holmimat csereberélném.

Mire számítok?

Elcserélhetek néhány olyan darabot, amiket igazán kevés alkalommal viseltem, így nagyon jó állapotban vannak.

Valaki remélhetőleg nagyon fog ezeknek örülni!

Hasonlóan jó állapotú cuccokra tehetek szert, amiket inkábbb érzek majd magaménak, mint néhányat a szekrényben fekvőkből.

Kedves Barátném! Vagy épp Barátom!

Hogy is állunk felesleges ruhák terén? Mit cserélnél el? Aukcióztál-e valaha?

Néhány kérdést teszek fel Neked.

Szavazz, most!

Ma le nem fekszem addig, míg a szavazópaneleket be nem illesztem. És akkor majd még konkrétabb lehetek.

Mellesleg fel akartam ajánlani, hogy a helyszínt biztosító szervezet linkjét, bannerét kiteszem. Egyelőre meggondoltam magam.

Ma kaptam egy levelet.
Ahol azt jelezték, persze, kiteszik a lev.listára a blog címét. De ne ködössítsek.

Könyörgök, ennél konkrétabb nem tudok lenni!

Válaszokat várok az eddig megfogalmazott kérdésekre.

Meg visszajelzést, hogy igen, kimegy az említett listára.

Akkor lesz értelme megírnom az általuk javasolt időpontokat is.

És köszönöm, nem kérem aktív tagként az olcsóbb terembérletet.
Kifizetem a magasabb összeget.
Hátha akkor nem hiszitek, hogy svindlizek.

Kedves Érdeklődő!

Az ingyenes csere-bere helyszíne Gödöllő, Balassi u. 8.
Az időpontokat később.

Elgondolkodtam.

Milyen ruhaneműre korlátozzam az első alkalmakat ill. a létszámot hány főben maximalizáljam.

Ez utóbbiról valószínűleg estére tudok többet mondani.

A ruhaneműt illetően kérem a segítségetek!

Valószínűleg mindenki átválogatta a készletét, és a téli ruhákat szedte elő.

Csereberéljünk télieket, hogy annyival kevesebbet kelljen beszerezni?
Vagy a zsákokba került tavaszit, nyárit nézzük át?

Hurrá!

Nem is gondoltam volna, hogy ilyen hamar helyszínt is találok!

Aki kíváncsi, hamar megöregszik!

Egyelőre elég, hogy Gödöllőn szervezem az első ilyen csere-berét.

Igen, van ilyen lehetőség is.

Jómagam is számtalanszor jótékonykodtam.

Vagyis ingyen juttattam ruhát rászorulóknak. Egyebekkel is leptem már meg szükségben szenvedőket.

De itt most nem ez a cél.

Szeretném egy tapasztalatom megosztani Veled, Kedves Olvasó.

Itt a lakóhelyemen rendszeresen van ruhavásár, ami nem is vásár, mert ingyenes.
Az ún. Családsegítőbe be is lehet vinni ruhaneműt, lábbelit, de a rendszeres ingyenes alkalmakon el is lehet hozni belőle, ami megtetszik.


Legutóbb benéztünk, mert kíváncsi voltam.

Egy nagy helyiségben vannak a ruhák hosszú asztalokra halmozva, pont mint a turikban.

Amellett, hogy találtam egy-két darabot magunknak, nem kellett nagyon tülekednem!

Az jutott eszembe, hogy valószínűleg sokan úgy gondolják, menjenek ide azok, akik igazán rászorulók.

Igen, én azokat szeretném megcélozni, akik így gondolkodnak!

Nekik, Neked ajánlom fel az ingyenes csere-bere lehetőségét.

Ó, igen.

Biztosan Te is beregisztráltál már legalább egy ilyen oldalra. Én is.

Aztán elvesztettem a lelkesedésem.

No nem azért, mert nem tudtam valamit eladni. Igen kedvező áron. Így örömet szerezve a vevőnek.

Hanem úgy egyáltalán.

Kezdtem sajnálni az időt a fotózásra, leírások készítésére.
No és a régi motorosokkal sem akartam versenyezni. Annyira azért nem vagyok kereskedő típus.

Barátnőmnek van érzéke az ilyesmihez, de ő is rövid ideig foglalkozott csak az árveréses oldalakkal. Pedig neki nagyon megérte!

Szóval ezekről már lemondtam. Ruhaügyileg mindenképp.

Te hogy vagy ezzel?

Nem arra gondolok ám, amivel ma kilépsz az utcára!

Az oldal,  a blog megjelenése lehet kérdéses számodra.

Miután magam is kisgyerekes anyuka vagyok (meg mondjuk van egy nagyobb is), az elmúlt 4 évben tudatosult bennem mindaz, ami miatt ez a blog elindult.

Nem szeretném túl lányosra venni a figurát, bár nekem mindkét gyerekem nőnemű.
Nem szeretném túl fiúsra sem.

Mégis, valami babásra gondoltam. Mert talán pont mi, a kisgyerekesek halmozzuk fel a legtöbb ruhaneműt.

• Neked is van otthon babaholmi, gyerekruha, amit nem tudsz elajándékozni?
• Vagy olyan szerencsés vagy, hogy épp te kaptál annyit, hogy már nem is tudod, mit kezdj vele?
• Mi van a kismamamruhákkal?
• Vagy azokkal, amiket előtte még tudtál hordani, de azóta nem?
• Vagy annyit változtál az elmúlt két évben, hogy a keresztelőre vett kosztümöt soha többé nem fogod felvenni?

Ki ne járt volna úgy, hogy csak gyűltek, gyűltek a ruhák a szekrényben?

• vettél néhány új darabot a kikelet közeledtével
  
• kezdődött  a suli, vagy
• munkába álltál
• pocaklakód vártad
• megszületett  a baba
• sportolni kezdtél és átformálódtál
• ne adj Isten, beteg lettél, és azért változott az alakod
• vagy új pasi van a láthatáron?:)

Ezek mind olyan tényezők, amik kihatnak vásárlási kedvünkre, a rendrakási ösztöneinkre és  így szekrényünk zsúfoltságára is.

A beszerzés mellett azonban max. egy-két elnyűttebb darabot dobtál ki, mert

 "Hátha felveszem még!"

vagy

"Jaj,ezt úgy szeretem!"

gondolatokkal nem volt szíved megszabadulni egy-egy kedves darabtól.

Gyűlnek a zsákok, kinél a pincében, kinél  a padláson.

Te jártál már így?